A diktatúra törvényszerűségei

Jelen, múlt, jövő szorosan összefüggő fogalmak. Ahhoz, hogy a jelent megérthessük, és a jövőbe pillanthassunk, vissza kell térnünk a múltba.

A mi esetünkben a "térnünk" szó azt jelenti, hogy egy adott időszak eseménytörténetét a vizsgált időintervallum összes jelenségével együtt vesszük figyelembe. Tesszük mindezt azért, hogy olyan új megállapításokra jussunk, amely a jelen történéseit magyarázza. A jövő tudatos alakításához, befolyásolásához megfelelő, tényszerű, a gyakorlatban alkalmazható eszköztárat biztosítunk.

Mindehhez felhasználva a mai kor tudományos eredményeit, hogy ennek tükrében ismét feltegyük azokat az alapkérdéseket, amelyek már a korábbi generációkat is foglalkoztatták. Mert aktuális az az igény a tudománnyal szemben, a politika és a politikusok részéről, hogy a már megoldottnak hitt, de ismét megjelenő problémákra érdemi választ kapjunk.

Eseményszinten néhány példa: Helmuth Kohl német kancellár a tévé által nyilvánosan közvetített Budapesti Konferencia végén, ahol 52 ország kormányfője volt jelen, így fakadt ki: "Én, aki harcoltam a II. Világháborúban, s politikai pályafutásomat arra tettem fel, hogy azok a szörnyűségek meg ne ismétlődhessenek. Mit mondok majd otthon a fiataloknak, ha erről a konferenciáról, eredmény nélkül távozom." (S bizony ezután jött Szebrenyica, Gorasde, stb.)

Vagy: Horn Gyula magyar miniszterelnök egyik tévé interjúja. Nyugaton helyeslik a költségvetés kül- és belföldi adósságainak lefaragását. További erőfeszítésekre bíztatnak! De ki mondja meg, hol a határ? Hol a határa annak, ahol a további megszorító intézkedések még nem okoznak szociális robbanást.

Továbbá: Az Amerikai Egyesült Államokban Clinton elnök és a Kongresszus vitája. A 2000 milliárdos költségvetési hiány hét éven belüli lefaragásáról, amely a szövetségi kormányzás 1995 decemberi és 1996 januári részleges leállásához vezetett. A vita a szociális kiadások és a tudomány költségvetési támogatásának mértéke körül zajlott.

Az előbbi példákból is követhetően kettős tendencia figyelhető meg. A tudomány fejlődése, a technikai civilizáció új eredményei (pl.: Windows 95, információs szupersztráda) szinte észrevétlenül átalakítják hétköznapjainkat. Ezt elfogadjuk, ma már természetesnek vesszük. Ugyanakkor a tudomány egyfajta leértékelése inflálódása is jelen van! (Ami a gyakorlatban a tudomány, különösen az alapkutatások költségvetési támogatásának csökkenő mértékében nyilvánul meg.)

Ennek oka a társadalom adósságára vezethető vissza. Mert technikai értelemben Teller Ede az USA-ban kifejlesztett eszköze, a megnyerhető háborút már kérdésessé teszi mindenki számára!!

De a társadalomtudományok terén elért fejlődés korántsem vezetett eddig olyan eredményekre, amelyek a különböző fejlettségi szintű társadalmi, gazdasági struktúrák tudatos átalakítását, a háborút, mint a politika erőszakos eszközökkel történő folytatását feleslegessé tette volna!

Korántsem vezetett olyan eredményekhez, amelyek a társadalomban, a gazdaság különböző fejlettségi fokán jelentkező szociális feszültségek tudatos levezetéséhez megfelelő módszert adnak, egyben a gazdasági növekedés feltételeit tartósan biztosítják.

Mivel az eddigi probléma megközelítések nem vezettek eredményre, s a régi problémák új köntösben, új formában újra jelentkeznek, más probléma megközelítési módra van szükség, melynek a jövőkutatás összefoglaló címet lehetne adni. Mivel a tevékenység célja egy a jövőben lehetséges, de nem kívánatos esemény elkerülésére, így a vizsgálat maga, mint a vizsgálati módszerek szélesebb köre terjeszthető ki.

Nagyobb lehetőséget biztosítva olyan tudatos modellértékű struktúra kialakításának, amelynek ismeretében a strukturális változások szélsőséges, hagyományos vagy eseményt követő megoldásai elkerülhetőek. Mert ha ismerjük ezen események természetét, kiváltó okát, okait lehetőségünk van arra az érdemi, tudatos célirányos beavatkozásra, mely a nemkívánatos esemény elkerüléséhez vezet.

Elméleti példa: ha az 1930-39 között Európában létrejött társadalmi struktúrákat összevetjük az 1945-55 után létrejött struktúrákkal, a megállapított különbségek tudatos politikai beavatkozással történő létrehozása az 1939-45 közötti eseményeket nagy valószínűséggel okafogyottá tette volna. De van-e egyáltalán ilyen lehetőség, amely a struktúrák ilyen mértékű és ilyen irányú változását előre jelezheti?

A következőkben ezt fogom elemezni.

A mai tudomány színvonalán is találhatunk már bizonyított, bevált kiindulási pontokat. Az emberi struktúrák egyénekből, valamint az egyének csoportjainak együttes megnyilvánulásaiból tevődnek össze. A külső tényező pedig az a mindenkori természeti környezet, amelyben az ember tevékenységét végzi. Ezek a strukturális változások időbeni lefolyásához képest viszonylag nagyságrendekkel nagyobb időintervallumban, kis eltérésekkel, állandónak tekinthetők. Ha elfogadjuk azt, hogy az ember a természeti környezetének része (ami könnyen bizonyítható, ha két napig nem veszünk magunkhoz élelmet testünk jelzései fokozódó intenzitással figyelmeztetnek a természeti környezettel való gyors kapcsolatfelvételre),abból következik, hogy ránk is érvényesek azok a nagy általános törvényszerűségek, amelyek természeti környezetünk egészére. De nem csak azok, hanem azok a speciális emberi jellemzők, sajátosságok is, amelyek az embert természeti környezetétől megkülönböztetik, amelyek együttesen az emberi létet adják. Tudományosan megállapított és bizonyított tény fenotípus, egyenlő a genetikailag öröklődött tulajdonságok összességével és a környezet interakciójával, vagyis a környezetnek a hatása az öröklött tulajdonságok összességére.

Fenotípus = Genotípus + Környezet interakciója

Ez lehet gátló, vagy segítő egy adott tulajdonság csoportra, vagy tulajdonságra vonatkoztatva. Tehát az egyén számára az a környezet, amibe beleszületik nagymértékben meghatározó, domináló, hogy mi lesz belőle élete során. Itt elsősorban nemcsak a földrajzi, természeti környezetre kell gondolni. A családra ahova születik, az sem mindegy hányadik gyerekként. Valamint arra a társadalmi, gazdasági struktúrára amiben a család helyzeténél fogva beletartozik. A megelőző korokban jellemző volt a háromgenerációs családtípus. Szülők, nagyszülők, gyerekek. Ez érdekes hasonlóságot mutat az élő szervezet, így az emberi test nagy részét is kitevő szénatom 2, 4, 6 vegyértékével. Minél jobban elszakadt az ember a természeti környezetétől - ipari társadalmak - annál kevésbé válik ez a családtípus jellemzővé. Hasonlóan érvényes a genetikailag öröklött tulajdonságok, számos a környezeti hatástól függő domináns /vagy uralkodó/, számos recesszív, (vagy lappangó) gén található. Ezek a környezeti hatásoktól függő öröklött, meglévő tulajdonságok. Gyakran csak részben fejlődnek ki, vagy az egyén számára szinte észrevétlenek maradnak, " nem tudatosulnak", az élet folyamán viszont spontán módon jelentkeznek (pl.: stressz hatására) különböző gyakorisággal. Mivel nem megszokottak, maradnak a furcsa vagy különleges érzékelések körében.

Az egyén számára az sem mindegy, hogy fiúnak, vagy lánynak születik. Kísérletekkel is bizonyított tény, hogy a kislányok, ha játszani engedik őket, négyzet illetve kocka alakú teret hoznak létre, s azon belül rendezik játékaikat. A kisfiúk ha tehetik építőjátékaikkal nagyobb területű, felfelé és kifelé irányuló alakzatokat hoznak létre. Felnőtt korban is marad a hasonlóság, ha nem is tudatosul: a családfő a gyepet nyírja, a lakás kisebb hibáit javítja, a feleség a házon belül igyekszik a tárgyakat elhelyezni, kitöltve tevékenységével a rendelkezésére álló teret. (Érdekes hasonlóság a gázok tulajdonságaival, melyek szintén kitöltik a rendelkezésükre álló teret.)

A fiúk és lányok nagyobb közösséget alkotnak. A közösségen belül a lányok kisebb klikkeket hoznak létre, a fiúk bandáznak. Az így létrejövő kisebb csoportokon belül kapcsolódik az egyén, a nagyobb egészhez. Mindezek megszokott, természetes, genetikailag öröklött, lényeges, az embere jellemző viselkedési módok, amelyek látszólag véletlenszerűleg, mégis ösztönösen alakulnak ki.

Azonban tények, s mint ilyenek nem hagyhatók figyelmen kívül.

Szintén tényszerűek az űrkutatás melléktermékeként feltárt személyiségpszichológiai vizsgálatok eredményei.

Nem megítélni s főleg nem ítélni,

De megpróbálni, megérteni.

Hogy miért úgy s miért nem másként!

Hisz az ember számára csupán az elérhető.

Ami érthető:( A béke, stb.)

A hosszú űrutazásokra, a leendő űrállomások személyzetének a Földtől távol, tartósan, viszonylag kis zárt térben történő lehetséges viselkedési minták vizsgálatára, szimulációs hatás vizsgálatokat végeztek. Önként jelentkezőket zárt térben helyeztek el. Különböző csoport nagyságban a vizsgálat időtartama egy év vagy azt meghaladó időszak. Közben kívülálló személlyel nem találkozhattak.

Az eredmény, alapegységként csoport nagyságtól függetlenül egy ötös csoport jön létre, amelyet a következő módon ábrázolhatnánk: : :

Azt jelenti ,hogy az egyének távolságtartása egymástól hasonló. Azonban kialakul egy központi személy, akivel a csoport többi tagjai gyakrabban érintkeznek mint más csoporttársukkal. Egymásról és az eseményekről alkotott véleményüket a központi személy véleményének figyelembe vételével alkotják. Saját elképzeléseiket, cselekvéseiket a központi személy, az általa kialakított helyzetmegítélésen keresztül, nagy mértékben determinálja. Ma a körülményeken, a környezeten lényegesen változtattak, az elzártság maradt. Akkor a központi személy személye változott, de a kialakult alaphelyzet továbbra is fentmaradt. Ha a csoport nagyságán a személyek számán történt változtatás. Lehetőség szerint több ötös csoport alakult ki. Ahol a központi személyek egymással történő kapcsolat tartása. A központi személyek véleményét és rajtuk keresztül az egész csoport véleményét, magatartását, cselekvését determinálja. Amelyben olyan létszámú csoportot hoztak létre ahol egy ötös csoport kialakulhatott ( pl. nyolc személy) de kettő már nem. Az alap egységből kimaradt személyek perifériára kerültek. Számukra az ötös csoport képe egységes egészként jelent meg. A rész csoport számára a központi személyt helyettesítve.

A fenti és az egyes embert, az embert a környezeti hatások szempontjából ábrázoló elemzésekből alapvető következtetést vonhatunk le. Az ember genetikailag öröklött tulajdonságainál " természeténél fogva", olyan csoportokat hoz létre amelyek önmaguktól " ösztönszerűen" látszólag véletlenszerűen strukturálódnak.

Amennyiben az 5-ös csoportot a szerveződés szempontjából alapegységként kezeljük, a síkban ábrázoljuk. Egy olyan négyzetet kapunk ahol a négyzet négy sarkán helyezkedik el a kapcsolattartás szempontjából egy-egy személy. A központi személy pedig a négyzet átlóinak metszéspontjában található.

Ha ezt a kapcsolatrendszert térben kívánjuk ábrázolni, sok ötös alapegységet feltételezve.

A négyzet átlóinak metszéspontjánál a központi személy, helyénél fogva az átlókat megemeljük, így egy

" piramist" kapunk.

Akkor ha ezt egy nagyobb népességre vonatkoztatjuk, a piramis alapját a négyzet oldalvonalainak mentén és a négyzet belsejét kitevő ötös csoportok adják. A piramis felfele irányuló részét pedig a központi személyek által létrehozott ötös csoportok alkotják a szűkülő méreteknek megfelelően, egyre korlátozottabb keretek között.

Persze a valóságban nemcsak a központi személy személye a meghatározó. Mivel a valóság polifaktoriális de a tendencia önmagában is valós helyzetképet mutat.

Természeti népcsoportok még ma is fellehetők az Indonéz szigetvilágban, Brazília őserdeiben.

A civilizáció által kevésbé érintett területeken. Egyes esetek a sajtó és a TV által váltak, válnak közismertté. Ezen népcsoportok szokásait, jellegzetességeit szakemberek kísérik figyelemmel , kamerákkal is rögzítve azokat. Eredményeikről, megfigyeléseikről TV sorozatokban is beszámolnak.

Közös jellegzetességük a természetben található élelemforrások, vagy erőforrások manuális szinten történő átalakítása a természetben talált eszközökkel. Szintén közös jellemzőjük a környező területek ismert népességénél nem használatos nyelv, mely a környezet népességétől való tartós elkülönültségük jele. Ugyancsak a csoport irányítását végző vezető szimbólumai, természeti környezetükről kialakult hit és hiedelemvilág. Valamint az előforduló betegségek gyógyítására általuk is ismert növények, módszerek stb. A civilizációval, vagyis a már ismert népességgel történt találkozásukat úgy élik meg, hogy időnként cserekereskedelmet folytatnak vagy visszahúzódnak azokra a területekre ahol az ismert népességgel, civilizációval még nem találkoztak. Mivel a visszahúzódás természeti környezetük, természeti erőforrásaik egy részének a feladásával jár. A civilizáció részéről nevezhetjük ezt "agressziónak" vagyis a természeti népeknél is megtalálható kezdetleges formákban. Ami a történelemből mint esemény-történetből már ismert.

A különböző fejlettségi fokon álló társadalmi, gazdasági szerveződéseknek megfelelő mértékben egyre élesebben differenciálódott. Nevezetesen a " mezőgazdaság". A természeti erőforrások felhasználása, az ehhez szükséges eszközhasználat, készítés " ipar", a "hit és hiedelemvilág". A gyógyítás eszközfelhasználás, készítése és módszere a " tudomány". Végezetül aki az adott természeti területen jellegzetesen elkülönült csoport különböző tevékenységét összefogja, összehangolja vagy irányítja a "vezető". A társadalmi, gazdasági fejlettség fokától függően nevezett, törzsfő, vezér, király, államfő. stb.

Írjuk fel a korábbiakban már említett piramisunk alapját alkotó négyzet négy oldalára egyenként, a következő négy alaptevékenységet: Egy mezőgazdaság ( in vivo), kettő ipar (in statu), három hit és hiedelemvilág, négy tudomány ( in vitro). Ezen jellegzetes tevékenységi formák a piramis oldalait alkotó háromszög csúcsa felé szűkülő tevékenységi vagy strukturálódási szinteket alkotnak. A háromszög csúcsán, a piramis tetején összegeződnek.

A piramis alapjától kiindulva(négyzet) felfelé is rétegeződést mutat, differenciálódik. Legalsó és legszélesebb réteg jellemző tevékenységi körét azok alkotják akik közvetlenül, tevőlegesem részt vesznek a természeti környezet átalakításában. A második csoport, melynek nagysága a mindenkori társadalmi, gazdasági struktúra fejlettségi fokától függ. Közvetlenül nem vesz részt a természet átalakításában. Tevékenységi köre ahhoz mégis szorosan kapcsolódik. Például kereskedelem, a tulajdonosi réteg egy csoportja , mai szóhasználattal élve" közép osztály".

Majd a piramis csúcsa alatti réteg ,melyre a hatalmi pozícióknak közvetlen befolyása van. A mindenkori hatalmi érdekek közvetlen közvetítője, érdekérvényesítő szervezete. Majd a piramis legfelső szintje, amely a mindenkori gazdasági, társadalmi fejlettségtől függően a hatalom, érvényrejutott uralkodó érdekviszonyok megjelenítője, védelmezője. A struktúra egésze számára közvetíti és érvényesíti a fennálló érdek (tulajdonosi stb.) viszonyok elfogadtatását.

Az így kapott piramisunkkal minden jellegzetes emberi csoportot vagy társadalmi struktúrát le tudunk írni. A különböző fejlettségi szintű, a különböző népességű országokra egyaránt érvényes. A különbségek csupán a piramison belül. a csoportok egymáshoz való kapcsolódási módjában van, jogi, gazdasági stb. érdekérvényesítési lehetőségeik alapján. Egyben a mindenkori társadalomnak a természet átalakításában végzett tevékenységének struktúráját adja emberi viszonylatokban. Az állam alakulatnál kisebb, mely minimálisan két ötös nagyságú csoportot feltételez, piramisszerű struktúrák, piramid rendszereket alkotnak. Közös jellemzőjük a területi vagy tevékenység kör szerinti elhatárolódás, ilyen szerkezet a múltból: a család, a nagy család, nemzetség, törzs, a jelenből önkormányzat, képviselőtestület, választók.

Gazdaság: vállalati, vállalkozási szféra, tulajdonos, vagy tulajdonosok, igazgató, igazgató tanács, szakirányítás, konkrét tevékenységi kört végzők. A művészetek, mint sajátos emberi önmegvalósító, önkifejezésmódok. Az egyes embereket, de az egész struktúrát is befolyásolhatják.

A pozitív gondolkodás módjukkal a megoldások irányába hatnak. Elsősorban érzelmi, kívánságszinten működnek.

A mindenkori struktúra keretei között új igényeket is ébresztenek.

A fenti elméletet nevezzük Dutkai féle piramiselméletnek. Az elmélet érdekessége, hogy jellemző mind a jelen, mind a múlt, mind a jövő társadalmi- gazdasági formációira. Bár ezen elmélet önmagában is érvényes és megállja a helyét, elsősorban modellértékű eszköz a bevezetőben említett feladatok könnyebb megoldásának szolgálatára. A piramis szerkezetéből adódóan különböző önmozgásai is vannak, ezek egyikét tekintjük át a következő számban, nevezetesen a diktatúra törvényszerűségeit.

Adjad meg a múlt igazát

mert különben a múlt

ott is igazgat követel magának,

ahol pedig nincs igaza.

S vívja tovább harcát a jelenben.

Most pedig nem harcra és áldozatokra,

hanem megoldásokra és eredményekre van szükség.

A Dutkai féle piramis elmélet az emberi viszonylatok, az emberek egymás közötti viszonyának genetikailag öröklött struktúráját adja, amely az emberi faj sajátja!

A természeti környezet átalakításában végzett emberi tevékenység szerveződési szintjeinek szerkezeti kereteit írja le. Ha a szerkezeten belüli viszonyokat állandónak tekintjük, akkor egy monolit változatlan, állandó struktúrát kapunk. Ilyen azonban nincs, hiszen már a rómaiak is tudták, hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem lehet belelépni. Így hát a struktúra szerkezetén belül is léteznek mozgásformák. A következőkben egy ilyen sajátos mozgásformát tárgyalunk.

A diktatúra törvényszerűségei.

A diktatúra, különböző korokban, különböző társadalmi, gazdasági formációkban időről időre megjelenik. Jövőbeni megjelenését sem zárhatjuk ki, teljes bizonyossággal. Ezért, mert időről- időre megjelenik, sajátos emberi strukturális képződményről beszélhetünk, amely meghatározott jellegzetességeket mutat. Természetéből adódóan, ezen jellemző vonások alapján leírható, elemezhető. Az elemzés kapcsán nem térek ki külön, minden részletre. A történelem, mint eseménytörténet ezeket úgy is tartalmazza, bizonyítja. Napjainkban is folyamatban van, egyes részletek pontosítása.

Az elemzés céljából, a folyamat ábrázolása, megértése, értelmezhetősége a fontos. Ezért csak hivatkozom a már feltárt, ismert, bizonyított, tényekre. A diktatúra olyan sajátos emberi közösségi, társadalmi, gazdasági formáció, ahol jellemzően egyirányú folyamatok zajlanak. Többnyire egy személyhez, egy konkrét eseményhez (eseménysorhoz) köthető, amely a mindenkori társadalmi, gazdasági formáció összes résztvevőjének, érdek érvényesítésének lehetőségét korlátozza. A mindenkor elérendő közösségi cél érdekében átformálja, átrendezi, a korábbi már meglévő, struktúra felső szintjét, jellemző érdek érvényesítési viszonylatokat.

Ehhez társul egy, az adott mindenkori viszonylatból, köztudati elemekből származó hit és hiedelemvilág, vagy ideológia, amely a mindenkori diktátor diktatórikus cselekvését indokolja. Személyét megkérdőjelezhetetlenné teszi, vitathatatlan vezetői érdemeit, képességeit felnagyítja, minek eredményeként, szinte korlátlan hatalmi eszközökkel bír.

Ennek érvényesítésére a mindenkori társadalmi gazdasági formációnak megfelelően, diktatórikus szervezetet hoz létre. Amelynek legfelső szintjén az egyszemélyi vezető áll. Elemzésünk szempontjából nagyon megfelel az ókori Nagy Sándor és kora. Nagy Sándor az akkori ismert világ uralkodója lett. Gyökeresen átformálta az akkori civilizáció viszonyait.

A nevével fémjelzett tevékenység maradandó nyomot hagyott a késői utókorra is. Előzmény: - az ókori görög rabszolgatartó demokráciákban, nagy változások zajlottak. A problémákkal küzdő gazdaságot Szolón első, a választási körzetek átrendezésével foglalkozó, majd Szolón második, az adós rabszolgaság megszüntetésével foglalkozó törvényei átalakítják. A fellendülő gazdaságnak új piacokra van szüksége. Következik, hol békés, hol erőszakos eszközökkel, a görög városállamok egyesítése, melyet Nagy Sándor apja, Philippos hajtott végre. Nagy Sándor egy fejlett gazdasággal, az akkori viszonyok között fejlett kultúrával, tudománnyal rendelkező országot kapott.

A fejlődő gazdaságban, a struktúrából következően ismét megjelentek a perifériára szorulók, akiknek új területekre újabb piacokra volt szükségük. Ők alkották Nagy Sándor későbbi hadseregének magját. Az újonnan kialakult belső struktúrák megmerevedtek. További struktúra változásra nem volt lehetőség. Az akkori tudomány technika fejlettségi foka nem tette lehetővé a természeti környezet még hatékonyabb átalakítását. Az emberi szükségleteknek megfelelő magasabb szintű kielégítését. Ne feledjük el, a rabszolgaságon alapuló társadalom, a rabszolgaként az ember fizikai képességeit hasznosította, amelyet a későbbi korok, fokozatosan célirányos gépekkel eszközökkel helyettesítettek aminek a mindenkori tudomány, a világkép, fejlettségi szintje szab határt.

Így megtörtént, bekövetkezett a belső strukturális problémáknak a környezetre történő kivetítése. (Amit majd a későbbiekben is tapasztalunk.) A szomszédos Perzsa birodalommal a görögök korábban is háborút viseltek. A kereskedelem mint számbajöhető megoldás az ellenséges viszony miatt ellehetetlenült. Maradt tehát a háború, mint a társadalmi gazdasági struktúrából fakadó belső feszültségek levezetésének lehetséges eszköze.

Nagy Sándor hadseregét átszervezte, új hadviselési módot alakított ki. Perzsiával sikeres háborút viselt, elfoglalta Egyiptomot. A háború során Dareios kincse sem volt elég a vereség elkerüléséhez. Megoldotta a gordiuszi csomót egyetlen kardcsapással, mely mint módszer a problémák újonnan történő megközelítését és ebből eredő megoldását azóta is jelképes, példaértékűvé tette. A jóslat beteljesedett! Indiai hadjárata után az akkor ismert civilizált világ uralkodója lett. Időközben az induló görög sereg csaknem teljesen elfogyott.

Még egy hadjáratot akart Indiában. Hadvezérei ezt ellenezték és korai hirtelen halála ebben megakadályozta. Birodalmát hadvezérei egymás között felosztották, új országok jöttek létre, melyek még sokáig fennmaradtak. Új kultúra, vagy új világkép jött létre, melyet nem Hellén, vagy görög, hanem hellenisztikus kultúrának neveztek el. A hellenisztikus tudósok a legnagyobbat talán a tudomány és a technológia területén alkották. Fogaskerékművet, gőzgépet és automatákat készítettek. Eratosthenés megközelítő pontossággal kiszámította a Föld kerületét. Aristarkhos, eltérően a többi tudóstól rájött, hogy a Föld kering a nap körül. Róma később meghódította a legtöbb hellenisztikus országot, a görög nyelvű tudósok megőrizték befolyásukat azzal, hogy tanították a rómaiakat.

Lehet említeni még diktátorokat a római korból: Néro, Claudius, stb... A feudalizmus korából Dzsingisz kán, Batu kán. Az abszolutizmus korából a feudális abszolút uralkodók egész sora. Közelebbi időszakból: Napóleon, röviden az eseménytörténet itt is hasonló. XVI. Lajos bukásával egy régi struktúra átrendeződése kezdődik. A közvetlen okok gazdasági eredetűek. Napóleon tevékenysége a régi struktúra lebontását segíti elő. A belső problémák levezetésének módja, a problémakörnyezetre (külső) történő kivetítése, háborúk.

Végül is a vesztes háború is eredmény. A régi struktúra visszaállítása, külső katonai eszközökkel sem lehetséges. A Bourbon ház visszatérése végül is csak jelképes. "Bár semmit nem tanultak és semmit nem felejtettek." A régi királyság struktúrájának visszaállítása már nem lehetséges többé változatlan módon. Az új struktúra csíráiban létezik, a továbbiakban meghatározóvá válik.

Az eseménysor közvetlen kiváltó okaként, a természeti környezet részleges módosulása, "időszakos szárazság" következménye. A régi hagyományos strukturális keretek között éhínség kialakulása ismét, mint annyiszor, a történelmi sorsfordulóknál visszaköszönő jelenség. Tudományos technikai fejlődés eredménye, hatása a gazdaság folyamatainak alakulására szintén fellelhető.

Adjad meg a múlt igazát!

Hagyjad hátra magad baját.

Új megoldás kell most neked.

A jövőt így megnyerheted.

A technika fejlődéséből eredő új hadviselési forma (gyalogság négyszög alakzat) szintén jelen van. Mint ahogy fellelhető a politikának a hagyományos "Ösztönszerű" eseményre reagáló módja. Minek következménye, a jogi formában is megjelenő, az egyén számára a struktúrán belüli lehetőségek, mozgástér bővülése. Az előzőekben a múltból vett eseményminták ábrázolására bárki mondhatja, régen volt, tán igaz sem volt. Mert hol vagyunk mi már attól?!

Hiszen a TV-n keresztül nézhetjük a holdraszállást, s ma már nem számít igazán hírnek, ha lecserélik, váltják a Föld körül keringő épülő űrállomás személyzetét. Ez igaz, technikai tudásunk ezen keresztül eszközeink, nagymértékben változtak. Azonban mint minden féligazság, tévútra visz. Mert ami alapvetően nem változott, az maga az ember, az emberi természet, erényeivel és gyarlóságaival együtt.

Elemzésünket a közelmúlt eseményeivel folytatjuk, a II. Világháborúval. A TV-n keresztül mozgófilmről napjaink emberének is eseményhű élményszerű ábrázolást ad a dokumentumfilm felhasználásával. A Duna TV-ből bárki nézhette a II. világháború című angol sorozatot. Ebből az időszakból rengeteg írott és filmdokumentum maradt ránk. Nem beszélve a ma is élő az eseményekben közvetlenül részt vett személyekről. Így hát itt is a folyamat szemléltetésére szorítkozom. Nem bírálva, vagy megítélve az eseményeket. Csupán megfelelő távolságtartással, egy más szemlélet alapján, megértésükkel próbálkozom, hogy miért pont úgy, és miért nem lehetett másként!

A II. Világháborút megelőző időszak gazdasági problémái nem csak egy-egy országban jelentkeztek (ezen gazdasági problémák a struktúra gyengeségeinek megnyilvánulásai is) 1930-as évekre jellemző a világgazdasági válság. A válság által leginkább sújtott országokban meginogtak a hagyományos társadalmi gazdasági struktúrák. Némi időeltolódással megjelentek a struktúrák csúcsain a diktátorok. Létrejöttek a II. Világháborút közvetlenül megelőző, ma már közismert diktatúrák, melyek megjelenése világméretű volt. Ami egyáltalán nem csoda, hisz az előzményekben világgazdasági válságról volt szó. A különböző formákban megjelenő diktatúrák természetesen magukon viselték a helyi sajátosságokat. Amely az eltérő földrajzi környezetnek, kulturális hagyományoknak, politikai, gazdasági fejlettségbeli különbségeknek is sajátosságaiként jelentkeztek. Mindenek előtt az öröklött megingott országonként eltérő politikai struktúra maradványaira illeszkedtek. (Pl.: Japán császárság, Spanyolország királyság, falangisták, Németország, nemzeti szocialisták, stb.)

Az ország sajátosságaihoz illeszkedő erőszakszervezeteik révén. Az egész társadalmi gazdasági struktúra minden részletére kiterjedően közvetlen vagy közvetett befolyásuk alá került. A mi egyben a régi struktúrák felső irányító szintjeinek hatalmi szerveződéseinek korlátozott vagy teljes megszűnését, átalakítását is eredményezte. A régebbi típusú struktúra számára, az érdekérvényesítés hatalmi szerkezetében megjelenő korlátozást jelentette. Tényszerű, hogy a diktatúrák képesek időleges gazdasági növekedés elérésére. Diktatórikus szerkezetükből adódóan, amely minden érdek korlátozását jelenti. A gazdasági következményekkel járó érdekérvényesítés útjában is gátat, szűk határokon belüli megváltozott mozgásteret, korlátozást ad.

A gazdasági növekedés látszólagossá, ideiglenessé válik. A belső problémák újrajelentkezése amennyiben ez lehetséges, ismét "okként" a környezetre, szomszédos országokra történő kivetítésében nyilvánul meg. Bekövetkezik a politika erőszakos eszközökkel való folytatása, vagyis a háború. Az előzményekben világgazdasági válságról beszéltünk. A válságban leginkább érintett országokban létrejött különböző színezetű diktatúrák érdekei véletlenszerű egybeesést mutatnak, (véletlenszerű azért, mert a különböző diktatúrák külső érdekei nem teljesen esnek egybe helyenként ellentmondást mutatnak). Azonos időben. Így a folytatás, a világot a földi ismert civilizációkra kiterjesztve, világháború. Világháború azért is, mert a világ gazdaságát a kereskedelem egészen átfogja. A kereskedelem korlátozása a háborús meghódított területekre vonatkozóan a másik a külső kereskedő ország szempontjából, az erőforrások közeléből történő eltávolítását jelenti, vagyis agressziót.

Közvetett negatív gazdasági hatása, viszont az ily módon érintett ország strukturális szintjén is megjelenik. Változásra készteti! A II. Világháború eseménytörténete közismert, egyes részletei a történészek számára, a történészek által ma is vitatottak.

A részletek vitatása helyett elemzésemben, továbbra is a fő folyamatok megállapításaira szorítkozom. A háború során, az abban alkalmazott új eszközök, igényszinten jelentek meg a résztvevők számára. A tudomány elmélet és gyakorlat, ugrásszerű fejlődése jellemző. Ami új technika, új technológiák, tömeges elterjedését alkalmazását tette lehetővé. A háború vége után az abban résztvevő összes érintett ország, strukturális elemeinek változását mutatja. Ez különösen a legyőzött, vagy vesztes diktatúrákra fokozott mértékben igaz. A struktúraváltás jellemzője, hogy a régi diktatúrákat megelőző struktúrák sehol sem épültek újra! Hatalmi befolyásukat vesztve csak jelképes formában maradhattak fenn, (pl.: Japán a császárság intézménye).

Az új fejlettebb struktúrák, gazdasági növekedést generáltak. A már meglévő új szervezettségi szinteket felhasználva. A háború során a győztes országok egyes strukturális elemei is megkérdőjeleződtek! (Pl.: gyarmati struktúra.) Fennmaradásuk nem volt tartható. Azonban a struktúrában meglévő, vagy kialakuló új mechanizmusok a változásokat megengedhetővé tették. Új táguló kereteket engedve a gazdaság lehetőségei résztvevői számára. Új struktúrák megjelenése is megfigyelhető. Amit a gazdasági tevékenység mint szélesebb, mint kiterjedtebb országhatárokon átívelő jellege is mutat. (Pl.: multinacionális nagyvállalatok megjelenése stb...)

Ezen új struktúrák is leírhatók a Dutkai féle piramis elmélettel. Megapiramidoknak nevezzük azokat a struktúrákat, melyek a hagyományos értelemben vett "klasszikus állam" funkcióinak egy részét átveszik, korlátozzák. Ugyanakkor lehetőségeit fennmaradását bővítik. Segítve az adott strukturális viszonyokhoz való alkalmazkodási kényszer szélsőséges megoldásainak elkerülési lehetőségét. Pl.: Az ENSZ-ben részvevő országok széles köre alkotja a piramis egészét az ENSZ alapokmánya és szervezeti keretei a résztvevők egymáshoz való viszonyát. A biztonsági tanács állandó tagjai a piramis felső csúcsát. A szervezet legfelső személyben megtestesülő részét az ENSZ választott főtitkára nevesíti meg.

Nézzük meg a Dutkai féle piramiselmélet alkalmazását a gyakorlatban!

Mely azt állítja magáról, hogy vele minden emberi struktúra leírható és modellezhető. Tárgyaljuk a II. Világháborút követő, az azóta eltelt időszak egy olyan jelenségét, amelyet az előzőekben nem érintettünk. Diktatúrák a II. Világháborút követő időszakban is keletkeztek (pl.: Chile, Pinochet, Görögország Salazar katonai diktatúrája stb...) illetve maradtak fenn. Modellezzük azt az esetet amikor a diktatúra környezetére való problémakivetítése, a környezet erős katonai fejlettsége miatt, vagy a megnyerhető háború kétséges volta miatt, nem történik meg. Ne feledjük el, hogy a piramis elmélet egésze a környezettel való kapcsolat. Az ember sajátos természetéből fakadó olyan szerveződési struktúra, amely az embernek a mindenkor adott természeti környezetének átalakítását célozza. Az ember számára egyre kedvezőbb formában.

Helyezzük a piramis tetejére a diktatórikus szerkezetet, melynek jellemzője, hogy az adott öröklött struktúra minden résztvevője számára az erőszakszervezeteken keresztül bizonyos törvényi keretek között korlátozást alkalmaz. Meghatározó tehát, hogy a piramison belül fölülről. Az egyszemélyi vezető személyétől megoldási elképzeléseitől függő, jellemzően egyirányú folyamatok zajlanak. (felülről lefelé irányuló).

Jogi, érdekképviseleti, hatalmi, szerveződési, strukturális keretek stb... Ennek során folytatódik a régi hatalmi struktúra, felső szintjeinek egyre nagyobb mértékű átalakítása a diktatúra természetének megjelenő formájának megfelelően. Időszakosan érhet el eredményeket. pl.: új tudományos eredmények átvételével alkalmazásával. De önmaga természetéből fakadóan, a struktúra összes résztvevője számára bizonyos határokon belüli korlátozó jellege miatt, egyre nem képes! Nevezetesen olyan új struktúra kialakítására, amely a gazdasági politikai résztvevők számára az új érdekképviseleti formákon keresztül az érdekek ütköztetéses megegyezési lehetőségét, mozgástér lehetőségeinek bővülését eredményezi. (mely jogi, szerveződési stb, lehetőségekben realizálódhat.)

Miután a diktatúra saját kereteit a gazdaság eredményessége szempontjából felhasználta. A diktatúrán belül szerkezeti feszültségek jelennek meg. Melyek a piramis alsó, a környezet-átalakításban közvetlenül érdekelteknél jelentkezik először. Az egyre kevésbé hatékonnyá váló környezet-átalakítás először számukra jelent egyre nehezedő környezeti feltételeket. Más megoldási lehetőség hiányában ösztönösen az adott struktúra számukra közvetlen korlátozó tényezőként jelentkező keretei ellen fordulnak. A feszítőerő, tényező felhalmozódik, megnyilvánulásai egyre határozottabb formát öltenek. Ezek megjelennek a struktúra felső részeiben. A megoldás a struktúra zártságának fokától jellegétől függ. Minél erősebb a struktúra zártsága annál erősebb a "robbanás", a változás.

A piramis szerkezetéből követezően három formában történhet.

I. Felülről, végrehajtott reformokkal. A feszültségek megjelenésekor annak hatásaként, a struktúra felső részeiről kezdeményezéséből megjelenő reformokkal.

II. Felülről végrehajtott reformokkal, és alulról jövő nyomással. A reformok támogatottsága, az alulról jövő nyomás, eseményszintű megnyilvánulásaiban is kifejeződik.

III. Alulról jövő nyomással. Mely a struktúrák legfelső része ellen irányul közvetlenül.

Mindhárom megoldás közös jellemzője, látszólag hirtelen következik be. Az I-es pont alapján létrejövő változás jár a legkisebb áldozattal. Anyagi emberi vonatkozásban. Megmaradhat a struktúra (volt) némely jelképessé váló vonása (pl.: Anglia királyság).

A II. pontban jelzett esemény során. Előfordulhatnak emberi anyagi áldozatok, de nem jellemzőek. Az I-es pontban jelzettnél erősebbek a várható struktúrahatások. Végül a III. pontban foglalt változások járnak a legnagyobb emberi anyagi áldozattal. Mivel itt a struktúra zártsága a legnagyobb, idővel itt halmozódik fel a strukturális keretekre a legnagyobb feszítőerő. S így a fegyveres konfliktus a jellemző.

Itt sajnos előfordulhat olyan szélsőséges eset, amikor a robbanás nem csak a struktúra felső részének átalakulását eredményezi, hanem az egész emberi struktúra megszűnését vonja maga után. (pl.: Dél-Amerika Nazca vonalak, indonéz szigetvilág, megalitok. Az építményeken kívül semmilyen az azt létrehozó kultúra maradványai nem maradtak fent. Még hagyományok, hit- és hiedelemvilág, legendák formájában sem.)

Mindezek az általános jellegű megállapítások. Természetesen a helyi sajátosságokat magukon viselik megjelenési formájukban. Ezen sajátosságok eltérő földrajzi, környezet, kulturális, hit- hiedelemvilág, történelmi hagyományok, gazdasági politikai fejlettségi szintből eredő különbségek. Most pedig nézzük meg a fenti elmélet tükrében. A Kelet és Közép-Európában bekövetkező (zett) változásokat. A rendszerváltást 1989 után.

Magyarországon az I-es pont érvényes. Előzmény: puha diktatúra, kialakultak és érvényre jutottak a reform erők. Lengyelország, Csehszlovákia, NDK, II-es pont érvényes. A reform erők megjelentek ugyan, de a struktúra zártsága még elég erős volt, Romániára sajnos a III. pont érvényes, az egyik legerősebb zártságú diktatúra (volt). Szovjetunió (volt) II-es kategória, a területi felbomlás várható (volt).

Azonban az erős gazdasági kötődések miatt, részben a helyén nagy valószínűséggel létrejöhet(tett) az önálló köztársaságok szövetsége. (Ma FÁK, független államok közössége) Sajnos Jugoszlávia (volt) III-as kategória érvényes. Sok tekintetben egyéb sajátosságokat is mutat. Mindenekelőtt a struktúra legerősebb eleme, a hadsereg tekintetében. A világ negyedik "nemzeti" hadserege alakult ki a már ismert sajátosságokkal. A reform erők itt is megjelentek. De a struktúra legerősebb része a katonaság, a változásokra értetlenül reagált, szervezeti jellegének megfelelően válaszolt a számára érthetetlen változásokra! Külső veszélyeztetettséget látva azokban. Kétségtelen tény, hogy a sokféle nemzet, nemzetiség megléte mint sajátosság nem könnyítette meg a döntést számukra. Így veszélyérzetük keletkezett, a reagálás pedig ösztönös (volt, van) fegyveres. Így a magam részéről bizonyítottnak tekintem a Közép- és Kelet-Európai rendszerváltás előrejelezhető volt. És előre is lett jelezve. Nem csoda, hogy a KGB és a CIA híres elemzői lemaradtak. Hiszen már megtörtént eseményekre reagáltak. Eseményszinten elemezgettek. De a valós folyamatokról fogalmuk sem volt (van). Nem csoda, hogy a külföldi politikusok számára ma is érthetetlen, de tényként elfogadják! A baj, hogy nem tudnak mit kezdeni vele.

"KÁOSZ" elmélet /gyakorlati következmény: ígérgető, halogató taktika, kivárásra játszik. (A probléma megoldja önmagát - hagyományos út, eseményt követő, vagy ösztönszerű megoldások.)

Most pedig foglaljuk össze az előzőek alapján a diktatúra törvényszerűségeit.

A diktatúra olyan jellegzetes emberi, társadalmi, gazdasági formáció, ahol jellemzően egyirányú folyamatok zajlanak. Megjelenése, különböző korokban, eltérő körülmények között megvalósult. Ezért a jövőben sem zárhatjuk ki megjelenését.

A./ A diktatúra kialakulásának feltételei.

A diktatúra akkor jön létre, amikor a már megmerevedett struktúra, nem képes a természeti környezet az ember számára hatékony átalakítására. A meglévő struktúra a piramis alsó szintjeinek élet- és létfeltételeit veszélyezteti.

B./ A diktatúra feladata.

A diktatúra feladata, hogy lebontja a még mindig erős hagyományos, a fejlődést gátló struktúrát, a piramis legfelső szintjét. Elősegítse, korlátainak kitöltése után, megszűnésével az új hatékony struktúra kialakulását, létrejöttét.

C./ A diktatúra megszűnésének módjai.

l.) Megszűnhet külső hatásra (vesztes háború)

2.) Megszűnhet belső fejlődése útján

a., felülről végrehajtott reformokkal (békés)

b., felülről végrehajtott reformokkal alulról történő nyomásra (kevésbé békés - ösztönös mozgalmak.)

c., alulról jövő nyomásra (sajnos ez utóbbi emberi anyagi áldozatokkal jár) módja jellemzője, fegyveres konfliktus. Végsősoron az egész struktúra, kultúra megszűnéséhez vezethet. Mindenképpen kerülendő!

Végigtekintve elemzésünk egészén, felmerül a kérdés. Nem csupán arról van-e szó, hogy a természet időről-időre felteszi az ember számára ugyanazokat a kérdéseket? Mi pedig időről-időre ösztönösen ugyanazokat a válaszokat adjuk. Meg kell tanulnunk a régi kérdésekre új válaszokat adni! Mert a régi hagyományos válasz "háború", Teller Ede óta nem járható út.

Dutkai Pál