A hivatalos tudomány korlátai !

Vajon vannak-e a valóság tudományos alapú megismerhetőségének korlátai?

Vagy a tudományos ismeretszerzés lehetőségei végtelenek !

Aki Verne Gyula (Jules Verne) könyveit olvasták, a Nemo kapitányt, a Víz alatti várost bizonyára csalódottak, mert az abban foglalt, a tudománnyal szembeni elvárások, a tengeralattjárók, - az űrkutatás eredményeként -, a holdra szállás ugyan megvalósult, de nem valósultak meg azok az álmok, amelyet a regények főhősei magatartásukkal, szellemiségükkel sugalltak. Miszerint ezen tudományos eredmények birtokában, a béke, a humánum, az emberiesség, vagy mai szóhasználattal élve, a szociális problémák egy csapásra megoldhatóak.

Az utóbbiak sajnos az idő távlatából határozottan illúziónak, vagy be nem teljesült reményeknek bizonyultak. Így hát a mai köztudati szinten jelen van egyfajta elismerése a tudomány eredményeinek. Amit így fogalmazhatunk meg “ jó-jó “ de nem minden, hiszen az alapvető évezredes problémákra háború, szociális stb. még nem talált igazán az emberek többsége számára is elfogadható, igényszinten is egyre határozottabb formában megjelenő megoldást.

Vajon miért nem? Talán túlzottak a tudománnyal szembeni elvárások, vagy a megismerhetőség határai mégsem végtelenek ? Úgy tűnik aktuális (időszerű) ezen problémakör elemzése.

Megjegyzendő hogy, hely stb. hiánya miatt csupán a tendenciák bemutatására szorítkozhatom. Nem megyek bele a részletes eseményszintű bizonyításba, csupán a feltétlenül szükséges mértékig, a már meglevő közismert eseményszintű tényekre hivatkozom.

A ma is elvétve fellelhető "természeti" népcsoportoknál megfigyelhető a hit a hiedelemvilág és a tudomány egyfajta keveredésének együttes jelenléte, ami a hit és hiedelem világot, mint természetfelettit hívja segítségül. A természet átalakítását célzó tudatos emberi tevékenység eredményességének biztosításához. A már korábbról a strukturális fejlettség kezdeti színvonalán álló természetinek mondható, ma is élő népességnél egyes területeken különösen szembeötlő eseményszintű megnyilvánulásaiban is. Pl.: "A törzsfőnökök paradicsoma" című TV sorozatból ismert törzseknél. De a történelemben is jól kimutatható Pl.: az ókori Egyiptomban a Nílus mentén kialakult ókori civilizáció túllépve a törzsi kereteken a struktúra állami szerveződési szintjét hozta létre. Fejlődésében jól nyomon követhetők a tudomány, a hit és hiedelemvilág szétválásának karakterisztikus jegyei. A hit és hiedelemvilág a fennálló struktúra támaszává vált, a fáraók isteni eredetét, a struktúra megkérdőjelezhetetlenségét hangsúlyozva. Ugyanakkor egy ága a természeti környezet tanulmányozásával, a rájuk vonatkozó ismeretek szerzésével és terjesztésével is foglalkozott "iskolák". Az írásbeliség terjedésével bővülhetett, halmozódhatott az ismeretanyag. A bővülő ismeretanyagra pl.: a Nílus áradásainak előrejelzésével az adott természeti keretek között fejlett gazdaság jöhetett létre. Ma is megcsodálhatjuk az Ó-Egyiptomi piramisok tárgyiasult formájában.

Sok hasonlóság vehető észre a európainak mondott kultúra kezdeti időszakában. A törzsi szerveződési kereteket az újonnan létrejövő állami szerkezeti szerveződési szint váltotta fel, vele együtt megjelent a hit és hiedelem világ folytatásaként, vagy helyette az államvallás, mely sokáig biztosította a fennálló strukturális viszonyok (feudalizmus) megkérdőjelezhetetlenségét. Az írásbeliség elterjesztésével, az ismeretanyag halmozhatóságát is lehetővé tette. A sokat olvasó gyermekre járta nem is olyan rég még a mondás "e fiúból pap lesz, akárki meglátja" . A geocentrikus világkép viszonylag tág kereteket adott az élő környezet megismerhetőségének "fűben, fában, virágokban van az orvosság" amely az agrotechnikában is megjelent tárgyiasult formában. Váltógazdálkodás helyett, szerves trágya használata, vetés forgó stb. Már ezen a strukturális szinten is megfigyelhető a tudomány fejlődése terén a specializáció és az integráció.

A specializáció: A hivatalos, vagy a megengedett az élő környezet tanulmányozásával, megfigyelésével szerzett ismeretek és azok megvalósítása, alkalmazása, elterjesztése.

Az integráció: amely a hivatalos világkép alátámasztását, vagy megerősítését szolgáló tudományos ismereteket ismerte csak el tudományos eredményeknek. Ezzel hozzájárult, megerősítette az adott struktúra megkérdőjelezhetetlenségét alátámasztani hivatott egyéb pl.: vallási irányzatokhoz.

Az ebben az időben már meglévő alkimisták (melyből később a kémia tudománya, annak eredményeiből, tárgyiasult gyógyszer és vegyipar termékei fejlődtek ki), csupán sarlatánok lehettek. Ritkán tűrték meg inkább elítélték őket. Miután a tárgyiasult struktúra a benne rejlő a környezet átalakítás hatékonyságát, növekedését szolgáló pozitív korlátait kinőtte, gátjává vált a további az emberek számára kedvező természeti környezet átalakításának, ezzel együtt a tudomány fejlődésének.

Az európai kultúra fejlődésében megtörténik az ami a korábbról ismert kultúráknál jellemzően nem következett be. Megjelenik egy új, a heliocentrikus világkép. Jelentősége nem csak abban áll, hogy a világ központja nem a föld, az is hogy az élettelen anyaggal érdemes foglalkozni. Érdemes az élettelen anyag tulajdonságait megismerni. Fejlődésnek indul a csillagászat, a fizika, a kémia, a szerzett ismeretek tárgyiasulnak. A környezet átalakítás hatékonysága az élettelen környezetre is kiterjed. A gazdaság és az emberi struktúrák fejlődése új irányt vesz. Az új világkép már határozottan a tudományos ismeret szerzés eredményein alapul. Ma már elismeréssel szólunk a nagy felfedezőkről, de saját korukban életpályájuk korántsem egy mai értelemben vett sikertörténet. Galilei az inkvizíció előtt visszavonja tanításait, csak halála előtt mondhatja ki újra, hogy mégis mozog a föld, pedig az új világképnek már korábban is gyakorlati hatása volt. Columbus az új tengeri útvonalon háromszor jár Amerikában. Hite szerint azonban Indiába jutott el, közben börtönbe zárják. Amerigo Vespucci rájön, Columbus egy új földrészt fedezett fel, Indiának messzebb kell lennie, s róla nevezték el Amerikát.

Az új ismeretek fő fogyasztója - ahol tárgyiasult formában is megjelenik - az ipar. Az ipari termelés gazdasági súlya megnő. A strukturális változások elkerülhetetlenek, megtörténik az állam és a vallás szétválása. Megszűnik az államvallás, az iskoláknak kezdetben csak kis hányada polgári iskola. Majd az állam támogatásával ez a forma válik jellemzővé. A struktúra felső részein kialakulnak a polgári államok, majd a polgári demokráciák. A fejlődés eredményeként a tudomány is strukturálódik, felső részei közvetlenül vagy közvetve a hivatalos struktúra részévé válik. Megjelenik a ma ismert hierarchia, akadémia, egyetemek, főiskolák, középfokú oktatás vagy általános iskolák. Az új struktúra korlátai kezdeti pozitív hatásuk mellett ma már megmutatkoznak. 1900-ban például megszűntnek nyilvánította magát egy - az új tudományos felismerések támogatására létrejött - társaság, mondván, hogy az ember már mindent feltalált amit érdemes volt feltalálni, így rá a továbbiakban már nincs szükség. Ez a megnyilatkozás a struktúrák bemerevedésének, a mindenkori köztudati szint befolyásolására alkalmas, jellegzetes eseményszintű megnyilvánulási formája, amit a következő négy évtized és két világháború cáfolt meg. Új strukturális környezetben, de újra kezdődött a ma is számon tartott nagy tudósok, felfedezők és újítók kálváriája. A tudománytörténet, mint jelentős képviselőit számon tartja ugyan őket és hivatkozik rájuk. Életpályájukra viszont jellemző, hogy közülük is csupán a szerencsésnek mondhatók nem jártak végig minden stációt. Csupán két eseményszintű példa: Semmelweiss Ignác a gyermekágyi láz okainak feltárója és megszüntetője, kit később az anyák megmentőjeként is emlegettek. Saját kortársai között gyakorlati eredményének ismeretében sem talált egyértelmű elismerésre. Kortárs tudóstársainak egy része sarlatánnak bélyegezte. Edison kire az amerikai társadalom ma is büszke, számos újítás és találmány megalkotója. Pályájának végén a kor értékelése szerint is barátaitól, munkatársaitól, s részben családjától is elhagyatva, szegényen fejezte be pályafutását.

Az újabb áttörést a II. világháború jelentette, bár közvetlen előzményeként könyveket égettek, s meglevő tudományágakat minősítettek tudománytalannak, mert nem illettek a hivatalos képbe, vagy ideológiába. (az ókorból ismerős jelenség, 40.000 - 100.000 papirusztekercset tartalmazó könyvtárakat égettek el a győztesek.) Azonban már elméleti szinten meglevő, vagy kidolgozás alatt álló tudományos eredmények tárgyiasulhattak. Sajnos negatív formában. (pl.: a rakéta V.-1. V.-2 elődje az atombomba stb.) A második világháború következményeként strukturális változások is megfigyelhetők. A két szuperhatalom versengése a tudomány területén is jelentkezett. Hatása az űrkutatás terén és annak eredményeiben látványos volt. A versenyt végül is nem a tudomány vagy annak személyekben megjelenő képviselői a tudósok döntötték el, hanem a strukturális különbségekben rejlő lehetőségek, közép- és kelet-Európa ideológiai korlátai. Az értelmiség ablak a házon, amit gyakran hol kitörtek, hol újra beüvegeztek, velük is nehéz sokszor bosszantó kérdéseket tesznek fel, de nélkülük sem könnyű, mert télen az üvegnélküli ablakon bejön a hideg "szükséges rossz". Tito így fogalmazott: "Nem tudnak olyan keveset dolgozni, hogy annak a kevés munkabérnek amit fizetünk nekik a kétszeresét meg ne termelnék". Jellemző a hetvenes évek közepén olyan határozatot hoztak, miszerint a bérnövekmény az értelmiségnél az átlag alatt legyen, mert így idővel megszűnnek a bérezésben meglévő különbségek. Természetesen ez csupán a szakmai értelmiségre vonatkozott.

Az adott körülmények között a személy lehetőségeinek beszűkítésén belül megtörtént az adott tevékenységi kör tevékenysége eredményességének beszűkítése is. Ilyen körülmények között persze érthető, hogy a Cocom-lista, amely megtiltotta a legfejlettebb nyugati technológia átadását kelet- és közép-Európa számára, csupán feltette az i-re a pontot. Hiszen már eldőlt a verseny! Még mielőtt kikerülhetett a világpiacra, ahol a tárgyiasult szellemi termék: minőség, technológia, stb. versenyzett, versenyzik. Pedig volt piacképes szellemi termék pl.: a Rubik-kocka. Egyes nyugati szakértők szerint, ha Magyarországon marad a gyártása, a haszonból kifizethettük volna az ország összes nyugati államadósságát. Ehelyett a kínai vállalkozókat jutatta olyan alaptőkéhez, amelyből nálunk is megjelenhettek. Lehetne folytatni a sort pl.: Béres-csepp, vagy a meggy magos ember esete. Valahogy úgy tűnik ma sem kedveznek nálunk igazán a feltételek a szellemi termékek tárgyiasulásának. Csupán két példa: a Tv 1-es csatornáján a háttértudomány című műsorban jelent meg a magyar vegyészek olyan emulgeáló szert fejlesztettek ki, a minek segítségével a víz benzinnel keverve 18 %-ig javítja a motor hatásfokát, de 25 %-ig elegyíthető. Valószínű ez a találmány is eltűnik valamelyik multinacionális cég íróasztal fiókjában nem kerül hasznosításra, pedig legalább a zöldek felkaphatták volna a fejüket. A másik az ujjlenyomat alapján a személyazonosításhoz számítógépeknél alkalmazható módszer, nyugati szakértők szerint is jelentős gazdasági eredményt hozhat a gyártóknak. Három-milliárd forint befektetés kellene a hazai gyártáshoz. Érdekes módon a nyugati szakértői vélemény sem számít mérvadónak ez esetben sem a hazai befektetők számára. Új jelenségként tapasztalható a természetgyógyászat térhódítása, amely integrálódik a hazai gyógyítás folyamatába, nem helyettesítve, hanem kiegészítve azt. A régi kultúrák ezen a területen szerzett tapasztalatainak felhasználásával, a gyógyítás, a megelőzés területén, új eszközökkel kiegészülve. Nem jöttek viszont azok a tudományos eredmények, amelyektől a 90-es évek végére pl.: az energia gondok megoldását remélték. Ezért aztán némelyek strukturális problémák helyett az európai kultúra válságáról beszélnek.

Nem veszik észre illetve sajátságos módon értelmezik a hatvanas évek végén, hetvenes évek elején kialakult új világképet, a nagy “BUMM” elméletét és a benne rejlő lehetőségeket. Nemcsak az az érdeme, hogy a világ keletkezésének helyét és időpontját jóval távolabbra teszi térben és időben. Ezzel kibővíti a tudományos szempontból értelmezhető fejlődésében vizsgálható anyagi világot, hanem abban, hogy mivel az elmélethez szükséges anyag 70 %- a mások szerint 90 %-a is hiányzik. Közvetett módon ugyan, de feltételezi, lehetnek az anyag és az energia előfordulásának megnyilvánulásának más formái is, ha az anyag és energia megmaradásának törvényét ez esetben is érvényesnek tekintjük. A fekete lyukak néven ismert anyagsűrűsödésre pl.: ma már nem jellemző a Mendelejev táblázatban megismert anyagszerkezeti forma és elemek. A fény terjedésére vonatkozó ismereteink sem egyértelműek itt már. Hiszen csapdába ejti, magához vonzza, de ki nem bocsátja a fényt A fény keletkezésével, terjedésével, természetével kapcsolatos termékeink valószínűleg csak a Mendelejev táblázatban ismert anyagi szerkezetben érvényesek, de az anyag és energia más lehetséges előfordulási formáiban már nem. A nagy “BUMM” elméletének fenti értelmezése lehetőséget ad új anyag- és energiaforrások kutatására. Értelmet ad az ilyen irányú törekvéseknek. Ma ez pénzbeli támogatással is társulhat, akkor már csak egy lépés választ el minket, hogy az elméleti eredmények tárgyiasulhassanak, s talán majd innen kezdődhet a sokak által megjövendölt új aranykor is.

Vegyük már észre, hogy nem az ember és nem a természeti környezete, anyagi valósága változott meg az utóbbi néhány ezer évben, hanem az embernek, ismereteinek bővülésén keresztül a valóságról alkotott képe. Az új ismereteink birtokában pedig új eszközöket készíthetett, amivel egyre hatékonyabbá, eredményesebbé válhatott, a természeti környezetnek az ember számára egyre kedvezőbb átalakítása.

Végezetül ma ismét feltesszük a régi kérdést, melyet elődeink is már megtettek. "hogy vajon ment-é a világ a könyvek által előbbre ?" Kicsit más formában: "Vajon ment e a világ a tudás által előbbre ?" Talán a fentiek ismeretében egyértelműbb az új válasz:

- Igen amennyire engedték - engedik!

1997. február 5.

Dutkai Pál

7370. Oroszló

Petőfi u. 4.

Tel.: 06 - 72 - 475 - 700