A természetes népesség csökkenésről!
Mostanában a médiákban gyakran szó esik a természetes népesség csökkenésről.
Elsősorban azzal kapcsolatban, hogy a magyar népesség száma 2O12-ben 1O millió fő alá apadt.
Természetes népesség fogyásról beszélhetünk akkor, hogy ha a népesség fogyás valamilyen természeti csapás miatt következik be. Ilyen esemény lehet például: földrengés, vulkánkitörés, árvíz, cunami, hurrikán, rendkívüli szárazság rendkívüli hideg, éhínség stb.
De ide sorolhatóak még a járványok is, vagyis minden olyan körülmény, amely a természeti környezet hirtelen megváltozását idézik elő és ennek következtében az érintett területen élő népesség száma hirtelen, viszonylag rövid időn belül és jelentősen meg fogyatkozik.
199O – től 2O12 – ig azonban ilyen természeti eredetű változásról magyar ország területén nem beszélhetünk. Ugyanakkor az ország területén a jelzett időszakban háború sem zajlott, ami a népesség ilyen jelentős mértékű fogyását idézhette volna elő. A népesség csökkenése mégis jelentős mértékű, mert a statisztikai adatok szerint 199O-benn be még 1O 8OO OOO-ren voltunk a több mint 8OO OOO – fős csökkenés pedig az ősz népesség vonatkozásában sajnálatos, megdöbbentő módon csaknem 1O% lék. Bár europára is a népesség fogyás a jellemző – néhány kivételtől eltekintve,- azonban a csökkenés ilyen aránya – boldog békeidőkben – egyszerűen elképesztő, még az európai mértéket figyelembe véve is. 8OO OOO-es népesség csökkenés magyar országon a második világháború időszakában 1939 – 1945 között is volt, de akkor háborús viszonyok között és annak hatására történt ez meg.
Még szembe tűnőbb ez a negatívum, ha a világ népesedési helyzetére vonatkoztatjuk.
AZ 1945 után időszak, helyi és regionális konfliktusoktól eltekintve, amely időnként háborús cselekményekben is megnyilvánult a világ szempontjából békésnek tekinthető.
A boldog békeidőkre jellemző módon, a világ népessége az 1945 évi 1,8 milliárdhoz képest napjainkra, 2012-re meghaladta a 7 milliárdot.
Tehát megállapítható, hogy a világra ma a természetes népesség növekedés a jellemző.
Amennyiben a világtendencia Magyarországon is érvényesült volna, ma 2012-re Magyarország népessége legalább 30 millió fő lehetne.
De még az 1980-as évek végén készült előrejelzésekhez képest is (kevésbé köztudott készült ilyen előrejelzés) jelentősen elmarad az akkori várakozásoktól a Magyar népesség számának alakulása.
1988-ban készült előrejelzés, amely a magyar médiákban is megjelent: tv, rádió, újság stb.… az akkori vélemény szerint egy megelőző időszak népesedési adatait figyelembe véve és az akkori népesség létszámát 10 800 000 főt alapul véve 2012-re 13 millió főt jelzett előre. Akkor, azzal kapcsolatban merült fel ez a hír, hogy nem fog okozni ellátási problémát, hiszen 15 millió emberszámára termeltük meg az élelmiszert –„legfeljebb kevesebb jut exportra”.
A fentiekből is meg állapítható, hogy a boldog békeidőkre a természetes népesség növekedés a jellemző (a világ népessége 1945 és 2012 között 1,8 milliárdról 7 milliárdra nőtt).
Tehát az a megfogalmazás miszerint nálunk természetes népesség fogyás van enyhén szólva is csúsztatás. Ugyanis a népesség fogyás, mint olyan, önmagában sohasem természetes (kivéve, ha nem természeti katasztrófák, járvány, idézi elő), ilyen természeti eredetű eseményről vagy járványról az adott időszakban nem beszélhetünk.
Ennek ellenére a népesség fogyás Európában is jelen van, bár itt is van üdítő kivétel pl. Lengyelország. Lengyelország népessége napjainkra, 30 millióra nőtt az 1945-ös 13 millióról, ezzel európai közép hatalommá vált.
A Magyar népesség fogyás okait már sokszor és sokan elemezték. Ennek kapcsán történtek is határozott intézkedések melyek azonban a jelek szerint, nem bizonyultak eléggé eredményesnek. Média hírek szerint, ha a statisztikai trend, hasonló módon folytatódik a 2020-as évek végére, 2030-ra a népesség száma Magyarországon 7 millióra apadhat.
De nézzük meg a népesség fogyás okait kissé tágabb értelmezésben, és vegyük figyelembe a Dutkai féle piramis elmélet meg állapításait és vonatkozásait. Amely az ember természet átalakítási tevékenységének emberi strukturális vonatkozásai tárgyalja.
Különösen felidézve (mivel ez már fent van a web lapomon): az Új Dutkai féle káosz elméletet, (meghatározott törvényszerűségek összessége melyeknek együttes eredője eseményszinten hat) – jelen esetben itt, a népesség fogyás „mint esemény”. Valamint a korábban már említett genetikai törvényszerűséget - fenotipus vagy megjelenési típus egyenlő: genotípus + a környezet interakciója (a környezetnek az adott tulajdonságra tulajdonság csoportra nézve gátló vagy segítő hatása)
Mivel Magyarországon a népesség fogyás említett időszakában jelentős természeti környezetváltozás, sem járvány nem volt, így - a természeti eredetű - természetes okokat kizárhatjuk.
Különösen akkor, amikor a világra a természetes népesség növekedése (népesség robbanás 1,8 ról - 7 milliárdra) a jellemző.
Ha a természetes környezet nem is, de a közgazdasági és jogi környezet ugyancsak megváltozott.
A közgazdasági és jogi környezet a Magyar népesség zöme számára hátrányosan változott meg. Amely hátrányos környezetváltozásra, népesség fogyással reagált.
A népesség számának alakulásában három szakaszt különböztethetünk meg:
Amikor még a népesség nől: produktivitási szakasz
Amikor a népesség növekedés meg áll, de még nem fogyott: reprodukciós szakasz ebben az időszakban a népesség még képes önmagát reprodukálni azonban a létszám stagnál.
A harmadik szakasz: negatív státusz a népesség csökken.
A három szakasz tartamának értékelésekor figyelembe kell venni egyfajta spét reakciót.
Ami azt jelenti, hogy nem a jogi, közgazdasági környezet megváltozásának időpontjában, (törvény, rendelet stb.) hanem annak gyakorlati érvényesülése során következik be. Például: egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége jogállamban szinte elképzelhetetlen, demokrácia deficit-piaci zavarokhoz, anomáliákhoz is vezethet.
Ugyanis a környezeti szabályozások változásai, egymás hatásait erősíthetik, gyengíthetik vagy ki is olthatják.
Bár a legutolsó felmérések szerint is még mindig, a fiatalok körében a 2-3 gyermekes család az ideális addig a gyakorlatban a megvalósulás várat magára. Élettani, a biológiai érettség szempontjából a 18-24 év közötti életkor lenne a lányok szempontjából az optimális az első gyermek megérkezéséhez.
Többek között ebben a korban legerősebb az egészséges fajfenntartási ösztön is.
Azonban erre a korra esik a felsőfokú oktatásban való részvétel, a továbbtanulás, a diplomaszerzés lehetősége is. A felsőfokú intézményekben a hallgatók között a lányok aránya már ma is meghaladja az 50%-ot. De ugye ma még elképzelhetetlen, hogy a tanulmányi időt esetleg akár néhány évig is meglehessen szakítani az első gyermek érkezése miatt. Pedig jobb, ha hozzá szoktatjuk magunkat a gondolathoz.
Mert ahol az első gyermek nem született meg nehezen fogja követni azt második.
Az uniós célkitűzéseknek megfelelően az évtized végére a népesség 40% - kának kívánatos felsőfokú oktatásban részesülnie, akkor ezt a lehetőséget sem szabadna, szem elöl téveszteni.
Mert ez is egy lépés lehet a család barát környezet kialakításához, hogy a húszas évek végére ne a jelenlegi statisztikai trendek érvényesülhessek.
Jövő kutatás gyakorlati eredményei: jelen „ez az illúziók elvesztésének időszaka itt minden szinten szinte minden”
Paradigmaváltás: szükséges és lehetséges egy ilyen, a Dutkai féle piramis elmélet!